Egy terv, amellyel kérdező és válaszoló egyaránt csak nyerne
Mátyás Eszter pszichológus olyan mentorrendszer bevezetését javasolja a dializált vesebetegek körében, ami Amerikában már évek óta működik és sokat javít az érintett betegek egészségi állapotán, közérzetén.
Javaslatát 6 évnyi kutatás összegzéseként tette meg: először 4 hemodializált és 2 hasi dialízissel kezelt pácienssel beszélgetett, hogy jobban megértse, milyen hatással van az érintettek életére a krónikus vesebetegség. Ezt követően a Szent Margit Kórház Taraba István Műveseállomásán 42 dializált beteggel készített – elsősorban az egészségműveltség felmérésére alkalmas – kérdőíves interjút. Erre az időre szinte beköltözött a dialízisközpontba.
Megható pillanatok
Mátyás Eszter azért épp a transzplantációval kapcsolatos problémák kutatása felé fordult, mert 2014-ben, egy kórházi tartózkodása alkalmával megismert egy szívátültetett lányt – az illető valószínűleg nem is tudja, mekkora hatást gyakorolt rá. A kutatás során is találkozott megható pillanatokkal. Szembesült például azzal, hogy a krónikus betegeknek milyen fontosak az élet apró örömei – legyen az akár csak egy hóval borított, piros bogyós bokor. Egy beteg pedig rávilágított arra, hogy mit adott valójában számára a dialízis: a gyermeke életét, hiszen ha nem kezelnék őt hetente háromszor 19 éve, nem lehetne édesapa 14 éve.
Fontos a betegek képzése
Az interjúkból az tűnt ki, hogy a krónikus vesebetegségben szenvedők úgy érzik, életminőségük gyenge, betegséggel járó terheik pedig nagyok. Kiderült ugyanakkor az is, hogy a hasi dialízissel kezelt betegek jóval magasabb egészségműveltséggel rendelkeznek, mint a hemodializált betegtársaik. Ez az öngondozásra való felkészítés alatti megfelelő képzés eredménye, ami jelzi: nagyon fontos a betegoktatás. Mint mondja, felmerült benne a kérdés, hogy szakemberként mit tehet az eredményesebb betegoktatásért úgy, hogy az nem ró plusz terhet az amúgy is túlterhelt egészségügyre.
Az amerikai rendszer
A kutató felhívta a figyelmet arra, hogy miközben a páciensek igyekeznek mindent megtenni azért, hogy minél tájékozottabbak legyenek, gyakran nyomtatott anyagokat kapnak, amelyek megkönnyítik a betegség megismerését és az ahhoz való alkalmazkodást – a szóbeli tanácsadás azonban sok betegnél sokkal hatékonyabb lehet. Ez utóbbi ráadásul egyelőre kidolgozott protokoll nélkül történik. Amerikában van egy jól működő, hivatalos telefonos támogató rendszer. Ott a támogatást igénylő vesebetegek egy olyan mentortól kaphatnak segítséget, aki betegtársként, példaértékűen küzd a vesebetegségével. „Ennek mintájára szeretnék létrehozni egy támogató rendszert vesebetegek számára Magyarországon” – foglalja össze a lényeget a pszichológus.
Miként működne?
A kortárs kapcsolat irányítását és szakmai felügyeletét szakértő klinikus nyújtaná, a mentorok pedig orvosi ajánlással, önkéntes alapon jelentkezhetnének a rendszerbe. Előzetesen valamennyien átfogó képzésen vennének részt, ezt követően válhatnának a segítő rendszer tagjaivá. Szolgáltatásukkal megerősíthetnék a segítséget kérőket abban, hogy nincsenek egyedül, orvosi kérdésekkel pedig az egészségügyi csapathoz tudják irányítani a kérdezőt. A telefonos szolgáltatás ingyenes lenne. Előnye, hogy az adatvédelem mellett névtelenséget, diszkréciót biztosít a betegek számára, akiknek ezáltal könnyebb megnyílni és őszintének lenni, nem számít a távolság és a gyakori kapcsolatfelvétel is olcsón megoldható.
Tanulmányok szerint az egymástól kapott támogatás a hosszú távú dialíziskezelés esetén is hatékony, hiszen csökkenti az elszigeteltség és megbélyegzés érzését, enyhíti a félelmeket és válaszokat ad az esetleges kérdésekre – különösen akkor, ha a diagnózis még friss.
Az önkéntesen is segít
„A betegtársi/kortási támogatás azért működik jól már néhány országban, mert olyasvalamit képesek adni egymásnak azáltal, hogy hasonló kihívásokkal szembesülnek, amit az orvosok vagy ápolók nem: osztoznak az átélt, valós tapasztalatokban” – mondja Mátyás Eszter. Sokak számára könnyebb megbeszélni egy problémát vagy aggodalmat hasonló életkorú, hasonló hátterű és azonos egészségügyi problémával élő emberrel.
A kutatások azt mutatják, hogy a másoknak nyújtott szociális támogatás ráadásul a segítő egészségét is javíthatja. Azok, akik másoknak segítenek, tájékozottabbá válnak és magabiztosabbak a képességeikben. A program ráadásul növeli az önkéntes önértékelését: megerősíti benne, hogy képes másokon segíteni.
Kidolgozzák a részleteket
Mátyás Eszter jelenleg a Semmelweis Egyetem doktorandusza. Témavezetőjével most a mentorrendszer részletes kidolgozását tűzték ki célul. „A program kidolgozását követően – először kevés résztvevő bevonásával – előzetes vizsgálatot tervezünk, amellyel a program hatásosságát igyekszünk igazolni. Úgy gondoljuk, nagy lesz a különbség a vesebetegséggel való megküzdést segítő mentorprogram előtt és után. Az életminőség és az önállóság magasabb szintjén túl az orvosi paraméterekben is komoly javulást feltételezünk, mely az egészségműveltség fejlesztésének köszönhető. Azt a feltevést is igazolni szeretnénk, hogy a tapasztalt pozitív változások hosszú távon is megmaradnak.”
Szabó Imre
Az eredeti cikk a SZERVUSZ magazin 2021/1. számában jelent meg.
NÉVJEGY
Mátyás Eszter okleveles pszichológus. Diplomáját a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szerezte.
„A szakma iránti tiszteletem és alázatom a kutatói és a gyakorlati tevékenységek ötvözésében mutatkozik meg. Az alapképzés első évétől vesebetegek pszichológiai kutatásával foglalkozom, a mesterképzés mellett pedig a gyakorlati eszköztáramat bővítettem: neurolingvisztikus programozást tanultam, valamint család- és párterapeuta-jelöltté váltam” – mondja.
A Dental Mindset keretein belül a magyar fogorvosok mentális egészségfejlesztésén dolgozik, valamint a Semmelweis Egyetem Elméleti és Transzlációs Orvostudományok Doktori Iskola (a transzláció az elméleti kutatások és a gyakorlati gyógyító munka összhangját megteremteni szándékozó irányzat) doktoranduszaként folytatja kutatói munkásságát.
