A mai napon egy olyan témáról beszélgetünk, amiről eddig még nem nagyon volt szó. Ez pedig az élődonoros transzplantáció lelki és érzelmi tényezői.
Mostanában egyre inkább kezd afelé haladni az orvostudomány, hogy nagy szerepet kapjon az élődonoros szervátültetés. Amit erről tudni kell, hogy a családtagok illetve a társkapcsolatban élőknek nem, viszont a más kapcsolatban élőknek egy etikai bizottság előtt kell megjelenni azért, hogy a lehető legtisztább legyen az, hogy hogyan történik ez a szervadományozás.
Nyilatkozni kell, hogy semmilyen kényszer hatására nem álltak a résztvevők és hogy a folyamat bármelyik pontján meggondolhatják magukat. Bele van építve ebbe a protokollba az, hogy ez egy nehéz és megterhelő helyzet lehet, amiben idő, amíg akár a donor, akár a szervre váró megtalálja azt a döntést, ami őket segíti abban, hogyan alakuljon ez a helyzet.
Nagyon sokféle ellentétes érzelem jöhet elő egy ilyen szituációban. Vannak olyanok, amikor egy picit könnyebb a döntés, de rengeteg féle érzelem keveredhet össze egy ilyen helyzetben. Az aggodalom, a bűntudat, a félelem. Ott van a jogosultság kérdése, hogy nekem jogom van e elfogadni a szervet, jogom van e kételkedni magamban. Nagyon sok minden jöhet itt össze egy ilyen helyzetben.
Hogyan lehet ezeket feldolgozni?
Milyen folyamatok történhetnek egy ilyen helyzetben?
Hogyan hat a családra, a résztvevőkre?
Ezeknek a kérdéseknek mentén beszélgetnek szakembereink:
Dr. Garai Dóra, pszichológus és családterapeuta
Tusor Lilla, klinikai szakpszichológus
Gallus Edit, mentahigiénés szakember és családterapeuta
Írjatok témákat és kérdéseket, amikről szeretnétek hallani, hiszen azért vagyunk, hogy segítsünk, hogy ezekről beszélgessünk!
További részekért a képre vagy IDE kattintva látogassatok el a Lelki immunerősítő oldalára is!
