Életvidám, mosolygós lánynak tartom magam.
Két hónapos koromban derült ki, hogy policisztás vesém vannak májfibrózissal. 16 éves koromig állandó kezelés alatt álltam a Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekgyógyászati Klinikáján, majd 2008. júniusában egyszerre kaptam májat és vesét.
A betegség évei alatt nem voltak félelmeim, hiszen még gyerek voltam és nem sokat tudtam az egészről.
A szervátültetés előtt a legnagyobb félelmem az volt, hogy az altatás után nem ébredek fel. Aztán amikor a szervátültetés után kinyitottam a szememet, egyből azt éreztem, hogy a rengeteg nehézség után most már minden rendben lesz.
A szervátültetés után a legnagyobb kihívás 16 évesen a lépcsőzés volt, a műtét utáni napokban minden erőmre szükség volt egy-egy lépcsőfok megtételére.
Gyermekként nekem a betegséggel való együttélés volt a természetes, így a sikeres transzplantáció után óriási volt a változás: egészséges, teljes, igazi életet élhettem és élhetek azóta is. Nem tudok ezért eléggé hálás lenni.
A sporttal való kapcsolatom is a szervátültetésem után kezdődött. Előtte az általános iskolában gyógytornára jártam, ami az úszást jelentette, később – egyre romló állapotom miatt – a gimnáziumban a testnevelőtanárom a tornaterem környékéről is kitiltott.
A transzplantáció után fél évvel csatlakoztam a Trappancs Egyesülethez és kezdtem el úszni – orvosi javaslatra. A legnagyobb sikerélményem az volt, amikor 2010-ben bekerültem a Magyar Szervátültetett Válogatottba – amelynek azóta is a tagja lehetek. Később az úszást tollaslabdára cseréltem, de egyiknél sem éreztem azt, hogy ez az én utam. Végül a bowling lett a kiválasztott igazi, a bowling pályán végre úgy éreztem, hogy hazaértem, ez az én igazi terepem.
Számomra a sport kitartást jelent, a páros versenyek pedig azt jelentik, hogy egymásért küzdünk. Az álmom, hogy még sok évig lehetek a válogatott tagja – minél több érmet szerezve.
A 2019 évi Szervátültetettek Világjátékán háromszor állhattam a dobogóra:
- egyéni bowlingban aranyérmet szereztem,
- női párosban is aranyérmesek lettünk,
- vegyespárosban a bronzéremig jutottunk.
Mindhárom eredménynek nagyon örültem, örülök, de a legbüszkébb a vegyespáros bronzérmére vagyok, mert nagyon erős mezőnyben sikerült megszereznünk.
A többi szervátültetett felé az üzenetem, hogy kezdjenek el mozogni, hiszen a mozgás segít abban, hogy sokáig egészségesek maradhassanak.
Mit üzennék a 10 évvel ezelőtti önmagamnak?
Azt hiszem, hogy semmin nem változtatnék és csak annyit üzennék, hogy minden jó lesz úgy, ahogy alakul.
A személyes mottóm nem változik:
ÉLJ, NEVESS, SZERESS SOKAT!
Hasznos Szabina/Feszt Tímea
