ZA: A transzplantáltak között hogyan kezdett sportolni? Versenyszámokat, sportágakat mi alapján választott?
DJ: Fiatal koromban kézilabdáztam. Péter már több éve teniszezett és tulajdonképpen tőle kaptam kedvet ehhez a sporthoz. Nagy lendülettel kezdtem bele a tanulásba és azóta is élvezettel űzőm ezt a sportot.
A darts először kiegészítő sportként kezdődött a művesekezelés ideje alatt, ugyanis akkor nem tudtam teniszezni, mert az ízületeim nagyon fájtak.
ZA: Sok évvel később férje is beteg lett, és ő is transzplantált lett. Péter betegségéről és transzplantációjáról, mit kell tudni?
Péter is közbeszólt: Judit veseátültetése után rendszeresen részt vettem kísérőként a transzplantáltak versenyein és rendezvényein, a transzplantált közösség tagjává váltam már egészségesként is.
DJ: Aztán egy sima vérvétel alkalmával derült ki, hogy magas a fehérvérsejt számom. A háziorvosom, aki mellesleg általános és gimnáziumi osztálytársam volt, ma pedig rendszeres teniszpartnerem, alapos kivizsgálást kezdeményezett. Amikor a hematológiai vizsgálatokra került sor, kiderült, hogy krónikus limfoid leukémiám van. Kb 2-3 év alatt ért meg annyira a betegségem, hogy kemoterápiás kezelést kapjak. Elvileg 2-5 évente alkalmazott kemoterápia megoldást jelentett volna a betegségemre, de a vérképemben mutatkozó genetikai módosulás szükségessé tette a csontvelőtranszplantációt.
Az Országos Vérellátó Szolgálat segítségével egy 20 éves lengyel donor őssejtjeit kaptam meg 2015. május 20-án. A transzplantációt előkészítő kemoterápia, valamint a transzplantációt követő GVH-t kezelő nagy dózisú szteroid alkalmazása fizikumomat, izomrendszeremet jelentősen lecsökkentette. Eleinte semmilyen sporttevékenységet nem tudtam végezni, majd 1 év után kezdtem teniszezni. Először csak álltam a pályán, ha odajött a labda visszaütöttem. Így 3 év távlatában kezdem vissza nyerni erőnlétemet, ha nem is vagyok a régi, de egyre többet és remélhetőleg jobban tudok játszani.
ZA: Hogyan tudták feldolgozni azt a helyzetet, hogy bár különböző okokból, és más időpontban, de mind a ketten transzplantáltakká váltak?
DJ: A transzplantációval való együtt élés gyakorlatilag végigkísérte a mi házasságunkat, ebben éltünk. Péter – egészségesként – sokszor elkísért engem a nemzetközi versenyekre, ismeri régóta ezt a közösséget, csapatot. Ennek ellenére természetesen megrendített bennünket, hogy ő is beteg lett. Mi pozitívan állunk hozzá, szerencsére olyan betegségeink vannak, amivel a transzplantáció után közel teljes életet tudunk élni.
ZA: Egyértelmű volt, hogy férje is elkezd sportolni a transzplantáltak között?
DJ: Ez számára nem volt kérdés, hiszen egészen fiatal korától sportolt. Atlétikával kezdte, aztán kedvet kapott az egyetemen a teniszhez, azóta is ez a nagy szerelem nála. Volt olyan társunk, aki viccelődött is Péterrel, hogy addig-addig járt a transzplantált közösségbe, míg végül sikerült „igazi” tagjává lennie. Úgy gondoljuk, hogy csak pozitív hozzáállással, egymást erősítve lehet ezeket az akadályokat túlélni és vidáman tovább menni az utunkon.
ZA: A sportban milyen céljaik vannak a jövőben?
DJ: Mindketten úgy gondoljuk, az a célunk, hogy a lehetőségekhez mérten megőrizzük az egészségi állapotunkat, dolgozzunk, sportoljunk tovább, amíg bírjuk és élvezzük. Eljárunk mindketten az edzésekre és versenyekre, és reméljük, hogy ez még sokáig így lesz.
